Vecsésen született 1911. július 31-én és Budapesten hunyt el 1991. december 9-én. Az Agrártudományi Egyetem kertészmérnök karát 1947-ben végezte el. A szaktanár képesítést 1948-ban szerzett. A Budapesti Kertészeti Szakközépiskolában dísznövénytermesztő szaktanárként és a Mezőgazdasági Minisztérium állományában országos szakfelügyelőként tevékenykedett 1973 évi nyugdíjazásáig. 1972-ben a „Mezőgazdaság kiváló dolgozója” kitüntetésben részesült. Azonban nemcsak elméletileg, de gyakorlatilag is kiváló szakember volt. Még nyugdíjasként is tanított heti 14 órában a Budapesti Dísznövénytermelő Szakmunkásképző Intézetben. Idehaza kertjében és a szemben lévő telkén nagyszerű díszkertet létesített. Rengeteg ritkasággal, gyönyörűbbnél gyönyörűbb virágokkal, növényekkel. Növényeit csereakció keretében szerezte be. Állandó összeköttetésben volt a szarvasi, vácrátóti, erdőteleki és kámi arborétumokkal. Idehaza rendkívüli előzékenységgel a Kertbarát Körben, az iskolákban adta át tudását és keltette fel az emberekben a természet iránti szeretetet. 29 éven át vezette a Szép utcai telkén az Országos Meteorológiai Intézet 438. sz. csapadékmérő állomását. Bálint Ágnes írónő násza volt. Halálával egy nagy tudású, szerény és szeretetre méltó egyéniséggel lett szegényebb Vecsés. {loadposition vissza} (2220 Vecsés Mária u.) 1911. július 25-én született Budapesten és Vecsésen hunyt el 2001. szeptember 11-én. Híres pedagógus családból származott. Édesapja Kiss Márton tanító és édesanyja Csorba Ida tanítónő, aki Táncsics Mihály unokája volt. Gyermekkorától Vecsésen élt és ő is tanító lett. A Falusi Általános Iskolában öt évtizeden át tanított, és gyermekek ezreit nevelte tisztességre, becsületre, hazaszeretetre. Áldozatos munkáját Vecsés Nagyközség Önkormányzata 1994-ben Vecsés Díszpolgára cím adományozásával ismerte el.