(2220 Vecsés Ferenc u. 1). Esztergomban született 1875-ben, és Vecsésen hunyt el 1943-ban. 1909-től Vecsésen tanított a falusi elemi népiskolában, a gazdasági továbbképző iskolában és a tanonciskolában. Az I. világháborúban az olasz fronton fogságba esett, majd 1919-ben szabadult. Megkapta a Vitézségi érem bronz fokozatát, a Károly csapatkeresztet, a Háborús emlékérmet és az osztrák-porosz-tiroli emlékérmet. Az I. világháború után sokat foglalkozott a tanítványaival iskolán kívül is. Régészeti ásatásokat folytattak, barkácsolni tanította a gyerekeket, népművészeti bútorokat készítettek. Ő volt, aki a községben meghonosította a gyümölcsfák metszését, oltását és a méhészkedést. A Nemzeti Élet Pártjának vecsési titkára és a Keresztény-szociális Vasutasok Országos Egyesületének helyi titkára volt. Felesége Csorba Ida, aki Táncsics Mihály unokája volt, 1917-től tanított Vecsésen. Tagja a Szociális Missziótársulatnak. Lánytanítványait megtanította a háztartás vezetésére, főzésre, sütésre, varrásra, szabásra, a gyakorlati életre. Gyermekei és unokái is a pedagógus pályát választották.