Tojásfutás

A „tojásfutás” népszokás Felső-Ausztriából került hozzánk a kiegyezés körüli időkben. Egészen a II. világháborúig a húsvét vasárnapi tojásfutási vigalom egy sajátos tavaszköszöntés volt. A kocsmárosok szervezték a nagyobb bevétel reményében. A régi kocsmák, Kóbi, Gazdakör a helyi kulturális élet szerves mozgatórugói voltak, szórakozási, összejöveteli helyek, ahol táncolni, ismerkedni lehetett. Húsvét hétfőn délután egy kocsit állítanak a kocsma elé, rajta egy hordó van tele vízzel. Fent ül a kocsin 3 bíró, aki ügyel a szabályok betartására. A kocsitól két irányban kis homok kupacokat készítenek (10-15 db), rajtuk 1 tojással. A váltóverseny során a futóknak egyenként kell a tojásokkal a kocsihoz futni és azokat a hordóba dobni. Közben a nézők próbálják a tojásokat kövekre cserélni, a mókamesternek kell ezt megakadályozni. A verseny két óra hosszat tart. A bíró felemeli a győztes csapat kapitányának a kezét. A futás után a tojásokból rántottát sütnek és a versenyzők közösen fogyasztják el. Este együtt mulatnak a bálban reggelig.

A II. világháború után néhány éves szünet után újraéledt a népszokás, a Kátai-féle krakkói kocsmánál és a Kóbi család üzleténél tartották a tojásfutást. Napjainkban a tojásfutást a Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezi.

Besorolás: Kulturális örökség