Vecsési Savanyú Káposzta – Hungarikum 2026
A termék története szorosan összefügg Vecsés történelmével. Az Árpád kori fejlődést a XVI. századi törökdúlás szakította meg, a település pusztasággá vált. 1786-ban II. Grassalkovich Antal földesúr a németországi ULM környékéről 50 családot telepített be Vecsésre. A betelepítéssel nemcsak a település élete vette új kezdetét, hanem a vecsési savanyú káposzta diadalútja is elindult. A jobbára sváb földművesek magukkal hozták a föld, a munka szeretetét, az ősi családi receptúrát, szorgalmukat a káposzta termelés és feldolgozás ismeretét.
A vecsési savanyú káposzta világos, fehér színű, 1,5-3,0 mm-esre szeletelt jellegzetesen, kellemes savanyú, igen magas C-vitamin tartalmú termék, amelynek irányított tejsavas erjesztéssel történik az előállítása.
Budapest élelmiszer ellátásában mindig fontos és jelentő szerepet töltött be Vecsés. Több vecsési gazda savanyított káposztát árult a téli időszakban, a főváros csarnokaiban. Kezdetben a fejes káposztát kézi gyaluval szeletelték, fahordókban savanyították, terméskővel préselték, 100 kg-os füles fenyő hordóban (standerokban) szállították a piacokra a savanyú káposztát. A magas C-vitamin tartalmú és kellemes ízű savanyúságot jól tudták a Vecsésiek értékesíteni.
A feldolgozható káposzta mennyiségét megsokszorozta Tölgyesi (Trethán) Károly, aki 1948-ban feltalálta a villanymotoros felülhajtós szeletelő gépet, torzsafúróval. Az acélkések számát 3-ról 11-ig lehetett növelni. Az új káposztavágó géppel már napi 100-200 mázsa fejes káposztát lehetett bevágni. Az 1950-es évek újabb jelentős előrelépést hoztak. A vecsési kádárok (Lindwurm család) lépést tudtak tartani a megnövekedett igényekkel és elegendő hordót (standert) készítettek a savanyításhoz. Szőke Mihály kovácsmester, Wirth (Völgyesi) Nándor esztergályos tengelykészítő mester sorozatban gyártották a gumikerekű lovas kocsikat. Így időben lerövidült a Budapest és Vecsés közötti távolság. Ekkor már egész Budapesten kapható volt a fejes és savanyított káposzta.
Az 1960-as években az erőszakkal megalakított termelőszövetkezetek idejében a „Tsz munka” mellett a „háztáji” földön föl folytatták a családok a savanyítást. 1990-ben a rendszerváltás után a családok visszakaphatták termőföldjeiket. Most már a háború utáni harmadik generáció bizonyíthatta földszeretetét, rendkívüli szorgalmát. A 2000-es évek elején mintegy 60 család, illetve most már gazdasági társaság döntött úgy, hogy folytatja ősei mesterségét, melyhez igen sok technikai fejlesztést kellett végrehajtani.
2012. augusztus 25-én a Vecsési savanyú káposzta elnyerte a Hagyományok- Ízek- Régiók (HÍR) védjegy használatának jogát. 2015. szeptember 24-én a Hungarikum Bizottság úgy döntött, hogy a vecsési savanyú káposztát a Magyar Értéktárba felveszi, így a termék kiemelkedő nemzeti értéket képvisel. 2026-ban a VECSÉSI SAVANYÚ KÁPOSZTA HUNGARIKUM LETT.
