(2220. Vecsés, Ady E. u. 18.) Vecsésen született 1926. augusztus 7-én és itt is hunyt el 1994. szeptember 26-án.

Zenei tanulmányait tenorkürtön a Leventezenekarban Karai Mátyás irányítása alatt kezdte. A II. világháború alatt rengeteg megpróbáltatás érte a családot (málenkij robot, kitelepítés). Alig tért haza a málenkij robotra elhurcolt anya Baskíriából a kint született Józsival, amikor Németországba telepítették a családot. Az ő számára azonban a Haza, németül Heimat, mindig Vecsést jelentette! A hazaszeretete és a honvágya arra késztette, hogy két kisgyermekével, családjával, vállalva az itthoni bebörtönzést, két határon át (!) is hazaszökjön.

1947 - 1951-ig a MÁV Keleti pályaudvar fúvószenekarának volt a tagja. 1951-1956 között a BM Központi Tűzoltózenekarban játszott trombitán és harmonikán Papp Tibor karnagy keze alatt. 1954-ben hivatásos előadóművészi, fúvószenekari karmesteri képesítést szerzett. A Vecsési Szalonzenekarnak 1956 februárjától 1972-ig volt a tagja. 1969-ben a Községi Tanács megbízta a Vecsési Önkéntes Tűzoltó Testület fúvószenekarának szervezésével, és 1989-ig sikeresen vezette is a tűzoltózenekart. 1989-től a zenekar Vecsési Fúvószenekar néven folytatta munkáját, amelyet 1994-ig, váratlan haláláig irányított.

1984-ben a művelődési miniszter zenei munkásságáért dicséretben részesítette.1993-ban Róder Imre díjat kapott. Több évtized áldozatos munkássága alatt számtalan kisgyermekkel ismertette és szerettette meg a fúvószenét, és kiváló zenészeket képzett, akiknek már a fiai, unokái is a tanulók sorába léptek. A zenekar az ő vezényletével minden községi, egyházi ünnepségen és eseményen szerepelt, számos hangversenyt adtak itthon és külföldön egyaránt. Zeneiségének középpontjában az utánpótlás nevelése állt. Tanító, nevelő tevékenysége alapján Karai Mátyás méltó utódaként tartották számon.

A zene szeretete, a keresztény hit, a nemzeti, nemzetiségi hagyományápolás családjának ifjú generációiban is sikeresen tovább folytatódik.