Simonics Lajos felvidéki és Józsa Erzsébet erdélyi származású szülők gyermekeként 1950. január 25-én Almáskeresztúron született. Az édesapja az ő születése előtt a Felvidéken élt és Szlovákiában is magyarnak vallotta magát, ezért kulák listára került és áttelepítették Magyarországra, majd 1950 márciusában, amikor ő alig két hónapos volt, a családjuk Vecsésre költözött.

Általános iskolai tanulmányait 1964-ban a Petőfi téri Általános Iskolában végezte el és 1968-ban Vecsésen az Általános Gimnáziumban leérettségizett. 1976-ban Kecskeméten az Óvónőképző Intézetben óvodapedagógusi, 1980-ban Budapesten közoktatási vezető diplomát szerzett.

Párton kívüliként kötelezték az ML Egyetem elvégzésére. 2001-ben Egerben az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán a tanügy-igazgatási szakon diplomázott és szakvizsgát tett. 1968-1972-ig egy Keravill üzletben pénztáros, majd 1972-1978 között Vecsésen a Kisfaludy utcai Óvodában óvónő volt. 1978-ban kinevezték a Kisfaludy utcai Óvoda vetetőjévé, s ezt a munkakört nyugdíjazásáig ellátta.

1978-tól-2007-ig a Magyar Pedagógiai Társaság tagja, nyugdíjazása óta pártoló tagja. A Vecsési Gyermekekért Alapítvány keretében, a Kisfaludy utcai Óvoda fejlesztésében vállalt fontos szerepet.

1978-ban a Magyar Pedagógiai Társaság az Elméleti Pedagógiai Tevékenységéért Emlékplakett kitüntetésben részesítette, majd 1984-ben ezért a tevékenységéért Elismerő Oklevelet kapott. 1986-ban a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Kiváló Pedagógiai Munkáért kitüntető jelvényt adományozott neki.1996-ban Vecsés Nagyközség Önkormányzata Vecsés Oktatásáért Emlékplakett és Oklevél kitüntetésben részesítette.

Mátyás Gyula telefonközpont vezetővel kötött házasságából egy gyermekük született: Andrea (1969, ingatlankezelő) és van egy unokája: Czipper Adrienn, aki a ’Nagyi’ foglalkozását viszi tovább, hiszen óvodapedagógus. Férje 2010-ben elhunyt. Szabadidejében gobelineket készít és sokat olvas.