Orosz Károly

orosz karoly

Vasútgépész, üzemmérnök, író, újságró

A rétközi Dombrádon született 1948. július 20-án.

Középiskoláit Kisvárdán és Budapesten végezte. 1966-tól a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzem segéd-, betanított-, majd szakmunkása és technikusa. 1977-ben Győrben vasútgépész üzemmérnöki diplomát szerzett. 1979-től a Vasutasok Szakszervezete kulturális osztályán főmunkatárs. 1985-től nyugdíjazásáig a MÁV Vezérigazgatóságon a vasúti szakképzés és felnőttképzés irányításában vett részt. 1991-től a Magyar Gazdasági Kamara, majd a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint az Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége oktatási tanácsadó testületének tagja, szakképzési és felnőttképzési szakértője, a közlekedési tárca vizsgabizottsági elnöke és tagja. 1987-ben német, 2006-ban (már nyugdíjasként) angol szakmai anyaggal bővített állami nyelvvizsgát tett. Munkája mellett a Felnőttképzési Akkreditációs Testület intézmény- és programakkreditációs szakértője.

1974-ben költöztek Vecsésre. Intenzíven foglalkozik a helytörténettel. Szülőföldje történetét, szokásait 10 kötetben (2700 oldal) írta meg, és Vecsés történetéhez is hét kötettel járult hozzá. Tudományos igénnyel megírt tanulmányai, könyvei a XX. század elején Amerikába kivándorolt családok, az 1944-ben deportált dombrádi zsidók, az 1946-ban kitelepített vecsési svábok, az 1947-ben Vecsésre betelepített felvidéki magyarok, a Dombrádra kitelepített 400 budapesti polgár, az úgynevezett szocialista városok építésére deportált kulákok, a beszolgáltatásokkal, az erőszakos téeszesítéssel megalázott magyar parasztság, a templomok falai közé kényszerített egyházak kálváriájával, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharccal, a magyar vasút és a szakképzés történetével, szakmai fejlődésével foglalkoznak. Számos és értékes néprajzi dolgozatot is készített.

Tanulmányai, írásai könyvekben, az Új Írás, a Confessio, a Közlekedéstudományi Szemle, a Vasútgépészet, a Valóság c. folyóiratokban, a Jósa András Múzeum füzeteiben, a MÁV Vezérigazgatóság Szakkönyvtári Tájékoztatóiban,  a Vecsési Füzetek sorozatban, a Vecsési Kalendáriumban, mintegy 15 ezernyi újságcikke a Pest Megyei Hírlapban, a Magyar Nemzetben, a Technika, a Kistenyésztők Lapja, a Kelet-Magyarország, a Méhészet, a Szomszédolók, a Pesti Hírlap, a Vecsési Tájékoztató, a Ferihegy Híradó és számos más napi és folyóiratban jelentek meg.

Az 1997. áprilisi Vecsési Tájékoztatóban nyílt levélben kezdeményezte Vecsés polgármesterénél a Pest-Szolnok vasút 150. évfordulóján Bobich János ezredes, 1848-as hős és vecsési pénztárnok emlékének megörökítését a vasútállomás falán. A világ nagysebességű vasútjairól írott könyve 1998-ban ’Az év műszaki könyve’ címet, a Pest-Szolnok vasútvonal történetéről és a vecsési állomásról írott könyve 1999-ben az Olasz Akadémia EU-s országok részére kiírt pályázatán a fődíjat kapta. Az 1956-os forradalomról írott könyvét 2006-ban az MTA szakemberei országos I. díjjal ismerték el. 2009-tól a Magyar Kultúra Nagykövete és így kapott önálló honlapot. A Nehéz örökség c. Vecsésről írott könyve a Lakitelek Alapítványnál, a vecsési óvodákról írott könyve pedig a Pest Megyei Levéltár pályázatán volt díjazott. Az Egy cserép hortenzia c. novellája a Magyar Televízió Irodalmi Osztályának pályázatán az I. díjat kapta, önéletírása pedig a Somogy c. irodalmi folyóirat és a Szabad Föld által kiírt országos pályázaton a III. lett.

A Budapestről 1951-ben Dombrádra kitelepített családok és az őket befogadó gazdák emlékére turulos obeliszk felállítását kezdeményezte és 2011-ben szülővárosa Pro Urbe díjjal ismerte el munkásságát. Az Új vecsési életrajzi lexikon és eseménytár szerkesztőbizottsági tagjaként a kézirat elkészítését a és szövegszerkesztést végezte el.

Felesége a helyi VIZÉP munkaügyi és bércsoport vezetője volt. Két gyermekük van: Adrienn (1978, német-magyar szakos középiskolai tanár, érettségi elnök) és Attila (2008, villamosmérnök, elektronikai és vezérléstechnikai szakoktató, logisztikai gazdasági mérnök-menedzser). Leánya német nyelvű diplomamunkájában a vecsési húsvéti tojásfutás szokásrendszerét dolgozta fel, amit jelesre minősítettek.

A vecsési református gyülekezet presbitere, majd pótpresbitere, az ökumenikus Keresztény Vasutasok Egyesülete alapító tagja, protestáns elnöke, majd elnökségi tagja. Szabadidejében kertészkedik, olvas, helytörténeti értéket ment és rádiót hallgat. 

(2220 Vecsés Mária u.) 1911. július 25-én született Budapesten és Vecsésen hunyt el 2001. szeptember 11-én. Híres pedagógus családból származott. Édesapja Kiss Márton tanító és édesanyja Csorba Ida tanítónő, aki Táncsics Mihály unokája volt. Gyermekkorától Vecsésen élt és ő is tanító lett. A Falusi Általános Iskolában öt évtizeden át tanított, és gyermekek ezreit nevelte tisztességre, becsületre, hazaszeretetre. Áldozatos munkáját Vecsés Nagyközség Önkormányzata 1994-ben Vecsés Díszpolgára cím adományozásával ismerte el.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!



catchme refresh

Joomla Extensions powered by Joobi