Pestszentlőrincen született 1929. augusztus 9-én.

A pestlőrinci gimnáziumban végzett, ezután anyagbeszerzőként dolgozott és három évig katona volt. 1956-ban az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola magyar-történelem szakán szerzett diplomát. 1956-1958 között általános iskolai tanár volt Úriban. 1958-1974 között a vecsési Martinovics-téri általános iskola tanára, majd 1974-től igazgatója. 1990-ben ment nyugdíjba, de még utána is tanított a dolgozók általa szervezett esti iskolájában.

Szorosan kötődött Vecséshez, jóllehet Pestlőrincen élt a családjával. Az iskolai munkán kívül népművelési munkában is intenzíven részt vett. A kezdetektől (1965) tagja volt a Honismereti Körnek, majd 1971-től a vezetője lett. 1964-től a Bélyeggyűjtők Szövetségének tagja, iskolai bélyegszakkört szervezett és vezetett. Tagja és 1969-1989-ig előadója volt a TIT-nek. 1975-1990 között a Hazafias Népfront vecsési titkára és 1980-1990 között a Járási Népi Ellenőrzési Bizottság tagja.

Munkájának elismeréseként több kitüntetésben részesült: Miniszteri dicséret 1966 és 1972, Kiváló Munkáért 1979, Kiváló társadalmi munkás 1981, Ifjúságért érdemérem 1984, Monori Járásért emlékplakett 1986, Vecsésért emlékplakett 1989. A Róder Imre Alapítvány Kuratóriuma a településért végzett munkásságát 1994-ben Róder Imre-díjjal ismerte el.

Felesége, Szalay Ilona 1958-1993 között a Martinovics téri iskola technika tanára volt. Szabadidejében szívesen rendezgette a bélyegeit, kertészkedett, olvasott.