Születésének és halálának idejét nem ismerjük pontosan. Azt viszont igen, hogy a Nagy Lajos király halála utáni hatalmi válságot, feudális anarchiát, belső zűrzavart sokan kihasználták. A királyi központi hatalom gyengeségét látva nem volt ritkaság a birtokok, vagyontárgyak, a lábasjószág és az ingóságok erőszakkal eltulajdonítása sem.

1388-ban Péceli András és Péceli Antal földbirtokosok Péter királyi ítélőmester hagyatékának örököseit, az özvegy Margitot és leányát, Bangát, egyéb birtokaik mellett a vecsési örökségből is kizárták, terményeiket learatták, házi eszközeiket elrabolták, szolgálójukat kegyetlenül megverték, famulusaikat elkergették. Az özvegy és a leánya a Péceli atyafiakat perbe fogták, de a nemesi előnevüket péceli birtokaikról kapó testvérek és az őket támogató, hatalmaskodó urak nem hátráltak meg. Sőt, hiába idézték meg őket az akkori szokások szerint a vérmezői vásárokon kikiáltás, közhírré tétel útján, az országbíró többszöri idézése ellenére sem jelentek meg a törvénybírák előtt. Az országbíró ezért Péceli Andrást fej és jószágvesztésre ítélte, javainak egy részét a kincstár, másik részét a vecsési panaszosok részére lefoglaltatta.