Balla Péter

ballapeter

Hegedűtanár

 
Hegedűtanár, zenetudós (2220 Vecsés, János u. 5.)

1908. augusztus 11-én Hajdúszoboszlón született és 1984. december 11-én Cegléden hunyt el. Belényesen (ma Romániához tartozik) érettségizett. Már akkor jól hegedült, s vezette az iskola ének- és zenekarát. Ösztöndíjjal került 1927-ben Budapestre, a Zeneakadémiára, ahol Koncz János volt a tanára. Később a Nemzeti Zenedében tökéletesítette hegedűjátékát. 1932-1938 között a Néprajzi Múzeumban Lajtha László zeneszerző mellett fizetés nélküli gyakornok. Tőle tanulta meg a népdalgyűjtés, a lejegyzés fortélyait, módszereit. 1938-1945 között a SOLI DEO GLORIA református ifjúság szervezet országos énekügyi titkára, a Balatonszárszón szervezett református ifjúsági táborok fáradhatatlan énektanítója.

Az 1930-as évek végén Móricz Zsigmond Komor ló c. novellája alapján készült Hortobágy c. film zenei szakértőjeként nagy szerepe volt abban, hogy a Bujdosik az árva madár, egyik ágról másikra száll kezdetű népdalunkat százezrek tanulták meg és énekelték. Miután 1944. március 19-én megszállták az országot, Ravasz László református püspök engedélyével a Sztárai Társaság és az SDG Diákszövetség szárszói táborában dr. Dévényi Andornak felajánlotta, hogy a családját megmenti. Miután Dévényit munkaszolgálatra elvitték, a feleségét és a fiát, Györgyöt hamis papírokkal az SDG táborban bujtatták. 1944 nyarán a veszély ellenére Balla Péter a feleségével, Joó Vilmával együtt befogadták a táborba Görög Verát, Guttmann Évát és Hoffmann Máriát is. Az egyik lány azonban valakinek levélben megírta a bújtatás címét és valaki jelentette a hatóságoknak, s ezért Görög Verát letartóztatták. A többi rejtegetett és megbélyegzett személyt Balla Péter először Budapestre menekítette és Waldbauer Imre hegedűművésznél helyezte el őket, majd Vecsésre a saját otthonukba vitte őket. A Lakatos kormány idején Görög Vera is kiszabadult és ő is Vecsésre, Balláékhoz került. 1944. októberben Dévényi megszökött a munkaszolgálatos alakulatától és őt is Vecsésen bujtatta a Balla család. Életüket kockáztatták a zsidók mentésével és bár a kortársak véleménye szerint is nagyon puritán és szegényes körülmények között élt a család, de semmi ellenszolgáltatást nem kértek és kaptak a bujtatott személyektől. A háború után a megmenekült Görög Vera apja, Görög Frigyes a Joint szervezet magyarországi vezetője volt és segíteni akart a Balla családnak, de ők nem fogadtak el semmit. Balla Péter a II. világháború után 1945-1952 között a Református Egyetemes Konvent országos énekügyi titkára volt.

Országos körútjai során a rendszeres népdaltanításra, zenei anyanyelvünk értékeinek felmutatására és a református énekeskönyv megújítására törekedett. Több népfőiskola, így a szárszói tábor állandó előadója, a vecsési református gyülekezet kántora és missziói lélekkel megáldott őrállója. 1951-től támadások érték, Balla Péter alázattal félreállt, és 1952-1958 között a Népművelési Intézetben volt főelőadó. 1958-tól sikerült rövid időre, Vecsésre visszatérnie, ahol az 1. sz. Általános Iskola énektanára lett, de politikai támogatással kipályázták alóla a katedrát és Monorra került. Továbbra is Krisztushoz tartozó és templomba járó hívő embernek vallotta magát. Monoron figyelmeztették, ha gimnáziumban akar tanítani, nem folytathatja Vecsésen a gyülekezeti szolgálatot. Ezért távozott Monorról és 1958-1972 között az üllői Zeneiskola tanáraként dolgozott, onnan ment nyugdíjba.

Népdalgyűjtéssel 1932 óta foglalkozott. A Dunántúlon, Tiszántúlon, Észak-Magyarországon, a Galga mentén, Pest megyében számos népdalt gyűjtött. Kiemelkedő jelentőségűek a bukovinai székelyektől és a moldvai csángóktól gyűjtött népdalok, amelyeknek a gyűjtését a MÁV szabadjeggyel segítette. Gazdag gyűjtőútjainak eredményét számos kiadványban jelentette meg, így a Szegedi Kis Kalendárium (1935), Népzenei gyűjtés a bukovinai székelyek között, Ethnographia (1935), Kis magyar daloskönyv (1939), A magyar népdal kistükre (1943), Észak-magyarországi népdalok (1956), Dalolj velünk (1956), Új éneket (1986) c. kiadványokban. Gyűjtései megjelentek újrakiadásban az Egyesült Államokban is (1974). Népművelési tevékenységét a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumában kezdte és szinte élete végéig folytatta. Rendszeresen tartott előadásokat, népdaltanításokat az iskolákban, intézményekben, ifjúsági táborokban, népfőiskolákon, a Zeneakadémián és a Magyar Rádióban is. Vecsésen pedagógus énekkart szervezett és vezetett, mellyel több sikeres szereplésen vettek részt.

1948-tól a vecsési Szabadművelődési Tanács elnökeként tevékenykedett. Megszervezte és első hegedűsként három éven át vezette a művelődési ház vonósnégyesét. Vecsési népdalok című műve kéziratban maradt fenn. Nagy elégtétel volt számára, hogy az 1970-es évek végén az SDG egykor Balatonszárszón éneklő ifjai családos emberekként megalakították a Szárszói Barátok Körét, és a vecsési hegedűtanárt választották elnöküknek. 1995. január 2-án mindketten megkapták Izrael állam Yad Vashem (Világ Népeinek Igaza) kitüntetését. Ő már posztumusz részesült a kitűntetésben, amit a felesége vehetett át. Emlékét a jeruzsálemi Yad Vashem Holokauszt Emlékmúzeum kertjében az igaz embereknek állított emlékoszlop, Vecsésen a János u. 5. szám alatt, egykori lakása falán a Honismereti Kör által állított márványtábla, a József Attila Művelődési Ház, majd a Bálint Ágnes Kulturális Központ Balla Péter Énekkara, valamint a 2013. május 24-én megnyitott Bálint Ágnes Kulturális Központban egy róla elnevezett terem őrzi.  

Iratkozzon fel hírlevelünkre!



catchme refresh

Joomla Extensions powered by Joobi